Egy szivárványmentes tragikomádiában játszó bohócok vagyunk addig, amíg a krumpliorrunkat a szomszéd kertjéből lopjuk, a hosszúorrú bakancsunkat egy hajléktalanról rángatjuk le és még a könnycsepp is csak vízfesték az arcunkon. A saját színpadán mindenki maga legyen a rendező, hogy ne mások levetett ruháit kelljen hordanunk és ne mások használt gondolatait kelljen gondolatnak használnunk, mert ha véget ér a darabhoz írt sorunk, csak az az igazán lényeges kérdés marad, h rímel-e arra, amiért a színpadra álltunk.

Amiért játszol, legyen egy szív! De ne a sajátod.

A Szívhez vezető Titok: a Titokhoz vezető Szív ...

Hogy neked is legyen szivárványod...