Megszületett, de nem jött rá, hogy hova.
Járni tanult, de előre nem lépett.
Iskolába járt, de nem voltak osztálytársai.
Barátokra talált, de a barátok nem találták őt.
Tanult, de nem lett okosabb.
Okosabb lett, de nem tanult a hibáiból.
Beszélt, de nem mondott semmit.
Érdekelte, de nem kérdezett.
Érteni akart, de inkább bele se fogott.
Írt, de senki sem olvasta.
Tartozott valakihez, de hozzá senki sem tartozott.
Sok mindent érzett, de sosem tudta, h mit tegyen.
Táncolt, de nem mozdult.
Mutatott magából, de azt senki sem látta.
Ő látta magát, de túl messze volt.
Aztán egyszer csak valaki megfogta a kezét, közelebb vitte és most fél az ismeretlen önmagától.
Túl sokáig túl keveset adott és most talán túl kevés az idő, h eleget adjon.
(Pedig mindig sokat akart adni.)
A harc elkezdődött...
Vagy a makacs gátlásosság győz vagy ő.
Az áldozat pedig, - vagy az egyik vagy a másik - mélyre lesz temetve.

Egy harmadik győzött és vitt mindent.